Amikor fájdalom kínozza a szíved,
s te futnál-futnál, de sehová sem lehet,
mert bármerre vinne földön futó lábad,
lelkedben maradna a mélyre rejtett bánat,
hát sírd ki magad, engedd hullni könnyed,
hadd ontsák fényüket azok a rejtőzködő cseppek,
hisz minden kihullt könny a lélek azon éke,
mely jövő-utat ragyog a jelen végzetébe.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése