Amikor a félelem szívemen piheg,
úgy viselkedek, mint egy árva kisgyerek,
kinek bátorítás kell, szép szó, ölelés,
hogy megsokszorozzák hite erejét.
Amikor a félelem torkom szorítja,
szép mese kell nekem, ének, muzsika.
Két szerető kéz, mely lágyan simogat,
mikor a kíméletlen élet pofont osztogat
Amikor nagyon fáj, ez az átkos félelem,
szoríts magadhoz, szoríts kedvesem,
mert közelséged mindig bizonyságot ad
ahhoz, hogy le ne győzzék kitartásomat.
*Kun Magdolna *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése