Beteg a Hazánk, Barátom. Beteg.
Fénylő bízása nyomorrá duzzadt,
az alázat megvetéssé vedlett.
Nincs már senkiben ép értéktudat?
Nem hajt új ágat ősmagyar nyelvünk?
A szép szó elhal. Nem kell senkinek.
Meghajszolt és holtra fáradt lelkünk
behódol korunk törvényeinek?
Hagyjuk? Én bizony nem. Nem hagyhatom.
Kazinczy lüktető láza visszatart.
Nézd, Barátom... gyűl a sokadalom,
Ady Komp-országa Nyugat felé tart.
Én nem megyek. Állom majd a szitkot,
de nem alkuszom. Nem én, Barátom.
Boldog tagadás ez, mely nem inog.
Parányi porszem tán, de sajátom.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése