Nem tudtalak jól szeretni,
bárhogy akartam,
mert bennem nem volt az,
ami másban benne van.
Hisz én mindig űrt hagytam,
egyfajta hiány-nyomokat,
melyeket nem pótolhattak
a szívből jött szavak.
Sokáig kerestem
azt a letört darabot,
amit a nagy égi egész
egybe szabhatott,
de nem találtam meg.
Eltűnt nyomtalan,
mint néhány szédelgő
könnycsepp,
két vadul tajtékzó
szív-zivatarban.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése