Jó lenne egy percre megfogni a kezed,
s átrepülni veled az idő-tengereket.
Majd megállni néhány vadregényes tájon,
ahol a múltam ifjúságát látom.
Jó lenne megbújni karod rejtekében,
vagy egy szédítően forró, lázas ölelésben,
hol nem őrködne más, csak néhány dobbanás,
mely szívem ütemével szívedre vigyáz.
Jó lenne elhamvadni pár tüzes csók hevében,
majd újra fellobbanni a csillag teli égen,
s mint két egymásba olvadt gyémántfényű ékjel,
eggyé forrni a világmindenséggel.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése