Mindennap rettegek, hogy elveszítelek,
mert mindennap van olyan, ami nyomtalanná lesz.
Eltűnik, elillan, mint a kristályos könnycsepp,
amire a napfény tűzsugarat vet
Mindennap féltelek, mert számtalan veszély
gördíthet gátló akadályt életünk elé,
olyan akadályt, mely át nem hágható,
ha abban szilánkokra törik szét a szép illúzió.
Míg élek féltelek, mert nagyon szeretlek,
s mert benned lelem meg az élet értelmet,
hisz te vagy az, ki erőt ad, ha elsodor az ár,
s ha ez a buta-buta szív fájón kalapál.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése