Egymás szemébe loptuk a könnyeket,
hogy a szívben lévő gyötrelmek enyhülhessenek,
s az a fájdalom is, ami összetörte bennünk
mindazt, amit egykor életnek neveztünk.
Mert mi éreztük és értettük egymás szavait,
a megfáradó félmondatok zokogásait,
mindent-mindent értettünk, ami félelemben éledt,
s ami lelkünkre vont súlyos nehezéket
Mi egymástól tanultunk türelmesnek lenni,
várni, bízni, hinni, hősként ünnepelni,
mert mi ugyanazt az érzést fájjuk hosszú évek óta,
aminek a van tudatát, hűség-bilincs óvja.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése