Mikor megsebzett szíved már alig-alig ver,
s érzed, hogy a vég is itt lehet közel,
hullasd könnyeid, hadd peregjenek,
hadd védjék, hadd óvják bágyadt szívedet.
Mert, ha azok a könnyek beléd rekednek,
ég-magasig nőnek a bánat-gyökerek,
s úgy fojtják beléd az élni akarást,
hogy nem marad erődből,
csak egy sóhajtás.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése