Csak egy érzés volt, könnyben remegő,
fázós éjjeleken szívmelengető.
Fáradt napjaimban néhány boldog óra,
csend-szőtte álmok csillagtakarója.
Csak egy érzés volt, égbeemelő.
Zuhanó szárnyon némán lebegő.
Szivárványon szendergő puha-pihe toll,
amire a sors vérkarcot rajzol.
Csak egy érzés volt, pár bódult állapot,
mit merengő lelkem el-elsiratott,
mikor gomolygó viharfelhők hasították szét
a két szívből született érzés erejét.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése