Napról-napra hervadok
mint a levelek,
melyekre az élet-ecset
ősz-színt festeget.
Nap-sárgát, rőt-barnát,
bíbor-vöröset,
vérpöttyöket pirosló
tört-fehéreket.
Én kitagadnám magamból
a színek halmazát,
hogy mélyzöld ragyogja
a nyári virulást,
de nincs már erő bennem,
így hervadttá vált lelkem
majd avar alá rejtem,
hogy ne fájjon sokáig
a megmásíthatatlan
idő-elmúlás.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése