Ha játék a szó, hát játsszunk,
fojtsuk kék-tintába érző vallomásunk,
legyen abból cseppenként hullt könny,
mit nem szán már az emberi közöny.
Legyen akkor a gondolat is fegyver,
mely lélekbe váj, szívfonalat tép el,
oly erős fonalat,
mit hosszú-hosszú évek őriztek,
óvtak, életcélként védtek.
Játsszunk, csak játsszunk,
mint a gyerekek, kik nem ismerik még,
milyen is lehet,
szavak által emelkedni
olyan magasságig,
ahonnan a zuhanás halálszárnyalás is.
*Kun Magdolna*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése