A szeretet nem vádol, és nem üt soha vissza,
akkor is fejet hajt, ha bakancsnyom tapossa,
és lelke mélyét ostorozzák a megbántó szavak,
mik nem ismernek kegyelmet, sem jóságirgalmat.
A szeretet halkan sír, nem sikolt és jajgat,
csendbe fojtja mindazt, mi dühödt hangot hallat,
és csak vár, egyre vár, míg el nem halkul minden,
mi indulatot szított érző lelke ellen.
A szeretettel nem küzdhetnek ellenségei,
akkor sem, ha hiterejét száz szigony szegi,
mert nem létezhet oly nagy embergyűlölet,
mely sarkára állíthatná az Isteni kegyet.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése