Kőkavics

Nekem is vannak kincseim,

arany és ezüst ékszerek,

miket nagyon szeretek,

és magamon hordva viselek.

De ami számomra

a legfontosabb érték,

s túlfényli az összes kincs

bűbáj-varázs ékét,

az nem más,

mint az a lábadhoz simuló

apró, kőkavics,

mely szívedből szívembe lopta,

életünk azon részének boldog napjait,

ami akkor is

szivárványként tündöklik,

 ha nem ragyognak

a köd-fátyolos égtetején

felderengő csillagok.

S ha a sűrű magány sűrű könnye,

mint sötétedő fájdalomszín,

párnám meggyűrt vászonszélén,

visszafojtott lélegzetként

hangtalanul felzokog.

Kun Magdolna