Az emberi lélek olyan,
mint a viharedzett fa,
melynek felszíni külsejé
kéreg takarja. Olyan erős,
mélyredőjű kéreg,
mire nem vésnek időt a hónapok,
az évek, sem a mindennapossá vál
életért küzdések.
De tudni kell, vastag hánt alatti része,
oly nagymértékben felsebezhető,
akár egy felkoncolt vadállat haldokló szíve
melynek égető kínjára nem hoz más enyhülést,
csak az örök álmot birtokló néma temető.
*Kun Magdolna*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése