Emlékládikámon apró rézlakat,
mely hét pecséttel őrzi kacatjaimat.
Azokat, mik hozzám van nőve,
egészen bele, bele a szívtőbe,
ahol úgy ágaznak szét,
mint azon gyökerek,
melyek föld mélyéig kúsznak,
hogy egyenként éltessék
a nyár-melegbe hervadt
faleveleket.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése