Kinyíltam előtted, mint kelyhét bontó virág,
hogy lelkem titkait egyedül, csak te lásd,
s azt is, mennyi fájdalom szórta magát szét
ott, hol görnyedt lett a váll, s meghajlott a térd.
Úgy nyíltam ki előtted, mint nevenincs árva,
kinek becéző szó volt az élet gazdagsága,
s ki nem vágyott másra, csak olyan boldogságra,
amiben a szívnek van még igazsága.
Kinyíltam előtted, mert bízván tudtam azt,
ha mindenki más elhagy, te akkor is maradsz,
s te majd akkor is követsz, ha létem illatát
sárgaföldbe temetik a homokkatonák.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése