Rendszeres olvasók

2016. február 10., szerda

Walter István: VARIÁCIÓK VERSRE




                                                              Variációk versre
  
Tavaszt ígérő alkonyat van
Én Rád gondolok szüntelen
S valami lángolás, úgy érzem
Lobot vet újra szívemen
Lehet, hogy más szebben leírná,,
Üsse kő én nem kesergek
Írok inkább, azért is írok
Egy akármilyen kis verset.

Ez ósdi forma, ócska rímek
Talán nem bántják füledet
Ha mégis, akkor nézd el nékem,
Hisz tiszta szívből született
Mert ma oly érzelmes az este
Valami feléd űz, kerget
S arra biztat, hogy mégis írjak
Csak egy egyszerűcske verset.

Elfelejtem, hogy nagyra nőttem
S tavaszom hervadóra vált
Fejem felett sötét felhőben
Sok rossz madár – rossz óra  - szállt.
Hogy néha rút időket éltem
Elfelejtek minden percet
Ami azt sugallná, hogy írjak
Egy bánatos és bús verset.

Elfelejtem miattad azt is
Mint ostromoltam másokat
Nem adnám én mindért cserébe
Egyetlen pillantásodat.
Bár még titokban járok hozzád,
mellékutcán. Szívem reszket
Míg veled csillagokat nézek
Suttogok egy gyöngéd verset.

A szívemet jól megziláltad
Míg „összecsendült két pohár”
Fürkészőn a szemem szemedre
És szám a szádra rátalált
Szelíden fénylik, mégis éget
Bogár-szemed, ha rám nevet
nem csoda hát, hogyha most írok
Andalító kedves verset.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése