Tiszavirág

Örvend az életnek, a mámoros vágynak;
a néhány órának, szerelmi násztáncnak;
hamar befejezi a földi pályáját,
haldoklik boldogan a vízi párnáján!

Ilyen a szerelem, hogyha ifjún vénül,
pólya-vánkosából halott-lepel készül;
talán csak álom volt a földi mennyország,
született és meghalt - volt-nincs a boldogság!

Írva van a Könyvben - kár volna sajnálni,
kár volna tagadni, a közönyt cifrázni;
hazudni az érzést - vérlázító nagy bűn,
temesd a szerelmet, ha nem szeretsz már hűn!

Vessél véget akkor, amikor a legszebb,
amikor az érzés mindeneknél szentebb;
a szerelem csúcsán tűzzel kell lángolni,
mint a tiszavirág - halálba álmodni!

Farkas Ilona