Walter István: ESKÜVÉS
Fejemet egy kedves
gondolat
ringatja tétován;
oly szép volt, ahova
betértünk,
a nagytemplom zugán.
A bőbeszédű
hallgatásban
hatalmadba estem,
s az esküvést nagy
áhítattal
súgtam veled csendben.
Ujjaidon át a
szeretet
szívemig is hatott,
s ugyanazon a
lélek-körön
szívedig eljutott.
S izzón, mint forró
szellemünk,
számmal szádhoz értem;
esküdtünk, hogy
mindig így lesz:
Isten úgy segéljen!
Égő ígéret, közös
jövő
mit szívembe rejtek,
a fájdalom éle
kicsorbul,
ha érzem azt a
percet.
Oly szép volt, hogy
az Isten is
már könnyezni
kezdett,
persze mi balgán azt
hittük,
hogy csak esőcseppek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése