Karácsonyi fohász

Hallgasd ma lankadt létű szavam,
hajolj ma, kérlek, közelebb,
Uram, ma súlyos kín szakad,
s vigaszt Tenálad keresek!

Vedd aranyát a gondolatnak,
bontogasd sorsom csomóit,
bíztass, hogy egyszer elapadnak
szemembe-futó könnyeim!

Még mindig hiszek hatalmadban,
a karácsonyi szeretetben,
a Jézsuskában, Mikulásban,
a jók-foganta kegyelemben,

és hiszem, hogy e szent napon
a hitvány-lelkű emberek
feléd fordulnak, s jóságukkal,
majd másokon segítenek.

Ma én sem kérek Tőled mást,
csupán egy szerető testvért,
egy anyukát, egy apukát,
kérlek, csak ma, a kedvemért…

mert olyan árván sodródom,
mint ágtól fosztott falevél,
nincs családom, nincs otthonom,
nincs felém fordított tenyér.

A foszló kalács illatában
rejlenek gyermekálmaim,
és mai könyörgő imámban
összes földi vágyaim.

Szelíden imádkozom Hozzád,
mércéül másnak adassék,
hisz végre tudom, hogy a család
mindennél nagyobb ajándék.


(Kovács Daniela)