Csak egy percig éljek, mint az örvény,
mely bőszen forog a tó közepén,
de síromat Te ásd sorsod öblén,
szívpartod kőzetén.
Egy órát éljek, mint a mécs lángja,
száz érdes szél marassa fényívem,
s ha majd glóriámat bomlás rágja,
altass el szelíden.
Csak egy napot éljek, mint a kérész,
de az az egy napom élet legyen.
Verdessen a játszi láz, a szélvész,
ám Te ott élj. Velem.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése