Farkas Ilona: VIHAR

VIHAR

Ijesztő haraggal dörög az egekbe,

villámló kardjával belevág mindenbe,

dühöng, mint az ordas – támad és kegyetlen;

a madár fészekben bújik meg dermedten!

Nappali éj kerget aranyló napábrát,

sötétre festi az ég azúr palástját,

megnyílik a felhő, zúdul csatornája,

leszakad a zápor viharos tornáca!

……..

Máglya-rózsán éled szerelem hevese,
remény és kétség közt lebegő hűvöse;

a játszi pillangó – mi repked szél szárnyán,
olyan lesz holnapra, mint hétfejű sárkány!

Féltően vigyázd e törékeny szépséget,

ne hulljon könny-zápor – tarts távol kétséget,

óvd meg a vihartól, mennydörgő villámtól,

ne kelljen félnie éles csatabárdtól!

Filo-csibi

2016. február 16.

2016. február 13., szombat

Farkas Ilona: VÁRJ RÁM!

VÁRJ  RÁM!

Várj rám, ahol jártunk – a Gondolat útján,

Ábrándok tájain, az Álmok sétányán;

Érzelem tengerén vitorlát bontottunk,

jártuk a Világot -- boldogan hajóztunk!

Várjál, hol csapkodott villám és zivatar,
ám hittük: szerelmünk gyönyöre betakar,

szépséges szivárvány értette szívünket,

szalaggal kötözte a komor felhőket!

Várj reám – ott leszek csillagos ég alatt,
forró napsütésben és árnyas fák alatt;

kövesd a szívedet – mutatja az irányt
amíg engem szeretsz – bárhol jársz – megtalálsz!

Filo-csibi

2016. február 14.

2016. február 12., péntek

Farkas Ilona : EL NEM CSÓKOLT CSÓKOK

El nem csókolt csókok

El nem csókolt csókok, át nem élt szerelmek
nem égetik szájat, csak a fájó lelket;
gyönyör-könnyek helyett bánat-könnyek hullnak,
a büszkeség miatt mind befelé folynak!

Epedő szemeket sohasem láthatja,
szenvedély-remegést nem vágyhat az ajka;
az eltévedt szava sem talál magára,
olyan messze esett szerelem határa!

Ha szerelem izzik, feledteti rosszat,
hiszen a boldogság gyógyít és ápolgat;
bár a cudar világ nem hagyja szeretni,

édes, szép szerelmet nem enged temetni!

                             Filo-csibi

2016. február 13.

2016. február 9., kedd

Walter István: VARIÁCIÓK VERSRE

                                                Variációk versre

  

Tavaszt ígérő alkonyat van

Én Rád gondolok szüntelen

S valami lángolás, úgy érzem

Lobot vet újra szívemen

Lehet, hogy más szebben leírná,,

Üsse kő én nem kesergek

Írok inkább, azért is írok

Egy akármilyen kis verset.

Ez ósdi forma, ócska rímek

Talán nem bántják füledet

Ha mégis, akkor nézd el nékem,

Hisz tiszta szívből született

Mert ma oly érzelmes az este

Valami feléd űz, kerget

S arra biztat, hogy mégis írjak

Csak egy egyszerűcske verset.

Elfelejtem, hogy nagyra nőttem

S tavaszom hervadóra vált

Fejem felett sötét felhőben

Sok rossz madár – rossz óra  - szállt.

Hogy néha rút időket éltem

Elfelejtek minden percet

Ami azt sugallná, hogy írjak

Egy bánatos és bús verset.

Elfelejtem miattad azt is

Mint ostromoltam másokat

Nem adnám én mindért cserébe

Egyetlen pillantásodat.

Bár még titokban járok hozzád,

mellékutcán. Szívem reszket

Míg veled csillagokat nézek

Suttogok egy gyöngéd verset.

A szívemet jól megziláltad

Míg „összecsendült két pohár”

Fürkészőn a szemem szemedre

És szám a szádra rátalált

Szelíden fénylik, mégis éget

Bogár-szemed, ha rám nevet

nem csoda hát, hogyha most írok

Andalító kedves verset.

2016. február 7., vasárnap

Vörösmarty Mihály: ÁBRÁND

Vörösmarty Mihály/ 1800 – 1855 /:  ÁBRÁND

 

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért

.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott élnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért
.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném,
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért.

2016. február 6., szombat

Farkas Ilona: HOGYAN MONDJAM EL?

Hogyan mondjam el ?

Ó, hogyan mondjam el, mit hanggal nem merek,
mert annak hallatán a lelkem megremeg;
arcomon tűz gyullad, gyöngyöz a homlokom,
minek a keserét, méz-terhét hordozom.

Ha szólalna ajkam – ó, minek nevezzem
fantom szenvedélyem – képzelet-szerelmem,
mit a vak-remény szőtt és szívembe fércelt,
gyöngy éke hímezett – aranyszál tetézett!

Áldás ez meg átok – álomtündér tava,
fáklya futó fénye – tűző nyárnak hava,

holdsugár hűvöse – hulló hajnal-csillag!

Ám habon táncoló gyémánt gyűrű csillan:

ábrándos szerelmet örömkönny pásztázza,
napsugár-fényözön szememet káprázza;
földi menny kapuja a szárnyát kitárja:
álomszép valóság gyönyörét kínálja!

Filo-csibi

2016. február7.

2016. február 5., péntek

Walter István: ESKÜVÉS

Walter István: ESKÜVÉS

Fejemet egy kedves gondolat

ringatja tétován;

oly szép volt, ahova betértünk,

a nagytemplom zugán.

A bőbeszédű hallgatásban

hatalmadba estem,

s az esküvést nagy áhítattal

súgtam veled csendben.

Ujjaidon át a szeretet

szívemig is hatott,

s ugyanazon a lélek-körön

szívedig eljutott.

S izzón, mint forró szellemünk,

számmal szádhoz értem;

esküdtünk, hogy mindig így lesz:

Isten úgy segéljen!

Égő ígéret, közös jövő

mit szívembe rejtek,

a fájdalom éle kicsorbul,

ha érzem azt a percet.

Oly szép volt, hogy az Isten is

már könnyezni kezdett,

persze mi balgán azt hittük,

hogy csak esőcseppek.

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)