Magasan delel

Szívemre simul egy áldott, mély Érzés,
feszülten hallgatja ódon balladám -
és hangján beröppen lelkem ablakán...
az öröm-szellőből kitörő szélvész.

Odébb fújja a port, emlék meglebben,
döbbenten áll huzatban a gondolat -
lúdbőrét vedli a fázós csontozat....
boldogság-pirulám köztük elrejtem.

Érfalak hevén gyógyszerem terelem,
kéjkapszulák oldódnak fel vérembe' -
és törlik a matt színeket fényesre;
hétágra süt már bennem a szerelem.

(Sztancsik Éva Lambrozett - újragondolva: 2016. január)