Ott állsz egyedül
távol a buja erdőktől
virágos rétektől
madár se repül
állsz a rideg valóság szélén
gondolataidba merülve
hol rontottad el
mit vár a szíved
mi az vagy ki az
ki kell hogy vigasztaljon
vagy megoldod egyedül
ki vár rád ha haza mész
vár reád a boldogság
vagy a csalódás
mindegy
most szabad vagy
nem bánt senki
elmerülni a tájba
Istennek hála
frissítő szellőben
lobog hajad
bárányfelhők
jönnek-mennek...
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése