Lelkem rejtettem minden írott szóba,
hogy annak vélt igaza tanítson a jóra,
s annak szépsége virágozzék benned,
ha téli utat nyitsz a nyári emlékeknek.
Lelkem rejtettem minden ékes dalba,
mi úgy csendül, mintha belőled dalolna,
és nekem szólna, nekem muzsikálna,
hogy elrepíthessen egy boldogabb világba.
Lelkemet rejtettem szíved legmélyébe,
azért, hogy azt soha senki el ne érje,
senki meg ne tudja, mi dúl benne akkor,
mikor a szerelmi mámor őserőket borzol.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése