Lobogj még bennem,
büszke ifjú láz,
szítsd, csak szítsd a
vágyak parazsát,
ne hamvassza pernyévé
az átkozott idő,
sem a szálló füstbe
bódult virágtemető.
Égesd csak belém
pecsét-nyomodat,
hadd érezzem testemen
a forró lángokat,
s azt a sejtjeimbe
ívódott égett illatot,
mit karcolt tűzjeled
bőrömön hagyott.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése