Én nem tudom, mi űz hozzád folyton,
mi ez a fellengzős, bolond őrület,
mely tűzön és vízen át nyomodat kísérti,
s minden lépteden árnyékként követ.
Én nem tudom mi ez a bódult szenvedély,
mely letaszít a borús égről minden felleget,
és virágzóvá sarjasztja azon földeket,
mire nyári záporcsepp sohasem esett.
Én nem tudom mi ez az örömteli érzés,
ami lelkem falán nyitott életkapukat,
azért, hogy a legnagyobb csalódások közt is
meglelhessem nálad boldogságomat.
Talán sosem tudom meg, miért van ez így,
hisz nincs válasz, a mondd miértekre,
de, ami igazából fontos, amit érteni is kell,
azt úgyis megsúgja szívünk beszéde.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése