Éjszaka, mikor elalszik a világ,
elhúzom függönyöm,
s ablakomon át felnézek az égre,
mert érzem, te is figyelsz onnan,
csak nem jut el hozzám
örök-álmú tekinteted smaragd-tüzű fénye.
Én is tudom, te is tudod,
a köztünk lévő távolság el nem érhető,
mert nincs oly nagy erejű
lélek pilleszárny, mely átrepülne ott,
hol túl magasra épült
a hold közelbe lebegő
csillagtemető.
De a szívnek nem áll ellent
sem tér, sem messzeség,
így ha este rád gondolok,
s te visszagondolsz rám,
égboltot nyit nekünk
az áldott Istenkéz,
hogy az álmok világában
újra rám találj.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése