Végetér az éjjel

 

Véget ér az éjjel

még egy utolsó pillantás

az Esthajnalcsillagra

vágyaim hűségem csillagára

aztán eltűnik a Hold még világít

majd ő is eltűnik hasad a hajnal

megint egy új nap egy új kezdet

itt van megint a Nap rád mosolyog

s eltűnűdsz megint elmúlt az éjjel

s Ő megint nem jött el de ragyogása

új reményt ígér napról-napra

míg ráébredsz a valóságra

csak kergeted a perceket órákat

majd holnap vagy holnapután

megtalál egy éjszakán

derült lesz az ég

talán ma rám talál

talán utoléri vágyam

hisz mindig erre vártam

csendes magányos éjszakán

talán végetér a sok álmatlan éjjel

talán karunk egymásba fonódik

talán enyém lesz örökre...

hifimiki

Hiányzol

Minket le nem győz

soha gyűrűs túlerő

kapaszkodj belém

Szíved velem van

elfogyott a távolság

mondd hol várjak RÁD

Ha együtt megyünk

mindig boldogok leszünk

ne hagyj el soha

Arcod felderül

szemed vágyad tűzben ég

hadd öleljelek

Nézz a szemembe

meglátod benne vágyam

mely csak HOZZÁD űz!

hifimiki

Hiányzol

 

Hiányzol

súgjuk egymástól távol,

s közben könnyeinket törölgetjük

szemeink sarkából,

mert tudjuk a távolság,

 mely különválaszt minket,

le nem győzhető,

hisz ezerszeres fölénnyel bír

az oldhatatlan kötelékű,

gyűrűs-túlerő.

Kun Magdolna

Ha baj van

Csak az igaz barátok

állnak melletted a bajban.

Az igaztalanok már azelőtt elhagynak,

mielőtt megmérettetnének

az érted való harcban.

*Kun Magdolna*

Alvás előtt

Éjszaka, mikor elalszik a világ,

elhúzom függönyöm,

s ablakomon át felnézek az égre,

mert érzem, te is figyelsz onnan,

csak nem jut el hozzám

örök-álmú tekinteted smaragd-tüzű fénye.

Én is tudom, te is tudod,

a köztünk lévő távolság el nem érhető,

mert nincs oly nagy erejű

lélek pilleszárny, mely átrepülne ott,

hol túl magasra épült

a hold közelbe lebegő

csillagtemető.

De a szívnek nem áll ellent

sem tér, sem messzeség,

így ha este rád gondolok,

s te visszagondolsz rám,

égboltot nyit nekünk

az áldott Istenkéz,

hogy az álmok világában

újra rám találj.

Kun Magdolna

Lélekcseppek2

Mindenem TIÉD

szívem lelkem és testem

örökre KEDVES

TE vagy a minden

tavasz nyár és szerelem

érzem szívedet

Szíved menedék

TEBENNED megtaláltam

örökre NÁLAD

Mint madár szárnyalj

csillagok közé velem

miénk a világ!

hfimiki

Lélekcseppek NEKED!

Drága Istenem

halálosan szeretem

kérlek add nekem

Szíve jóságát

lelkének tisztaságát

szemének tüzét

Minden lobbanást

vágyai szenvedélyét

kérlek add nekem!

hifimiki

Szívek muzsikája

A szív, igazi lélek-muzsika,

hisz érzőbben szól,

mint száz hegedű édes-bús dala,

s többet mond,

mint bármilyen tüneményes szó,

aminek a rímcsengése

csókra csábító.

Mert a szív úgy dalol,

mint egy énekes madár,

aki erdőn, réten át szabadon kószál,

s akinek a boldogsága,

csak abból fakad,

ha hallja, hogy egy másik szívben,

édes hangú csicsergése

visszhangot hallat.

Kun Magdolna

Édes öröm

A várakozásban

minden perc,

 olyan lustán lépkedő,

mintha mozdulatlan lenne

a rohanó idő,

mintha nem vinné előre

gyorsan futó lába,

csak hátrafelé szaladna,

mindig-mind hátra.

A várakozás percei

nehéz ólompercek.

Szívre és a lélekre,

rá-rá nehezülnek.

De csak addig nyomaszt

e fojtó léleksúly,

míg fel nem tűnik alakja

a messzi távolból.

Kun Magdolna

A hitem erős

Nyaktörő lépcsőn

megyek HOZZÁD SZERELMEM

végül elérlek

 

Síkos kavicsos

az út le ne zuhanjak

add ide kezed

 

A hitem erős

messze a lépcső vége

de tudom vársz rám

 

Ugye nem hagysz itt

már látom mosolyod is

ott fenn tündököl

 

Rám vár a csoda

megcsókolsz és átölelsz

egymásé leszünk!

 

hifimiki

Nélküled nem vagyok

 

Nélküled nem vagyok

Nélküled megfagyok

bánat száll szívemre

Nélküled nincs élet

Nélküled forrás sincs

Nélküled tűz sincsen

Nélküled idő sincs

nem érzem perceit

lomhán ül a magány

egy ágon és károg

szememre nem jön álom

mosolyod nem látom

majd szemed rám ragyog

éled a remény tán

életben maradok!

 

hifimiki

Ott áll a múlt

Ott áll a múlt
mint hegytetőn a szikla
mossa az idő vasfoga
emlék-kavicsait
zúg a vihar a nap égeti
míg nézem itterem a múlt
ezernyi emlék édes szomorú
zengő kis ér tör elő a sziklából
csermellyé válik repeszti a sziklát
rohan a kis patak lefelé a lejtőn
rohanok én is
míg földet nem ér
útközben megszólal a muzsika
mint szimfónia harsog
megcsillan a Nap
ragyogó gyémántok hullanak
szemed tüze fellobban mint fáklyaláng
látom rám talál s ideér hozzám
itt van velem tekintetünk egybeforr
a szerelem lángol itt és most
nem hagy egyedül
földöntúli érzés rabul ejt nem enged
nézem a kősziklát újra nevet
s egymásé leszünk ebben a pillanatban ne tűnj el látomás
maradj velünk tudjuk egymás nélkül
semmit sem érünk
lemegy a Nap előtűnik
az Esthajnalcsillag
ránk mosolyog visszanézünk rá
s folytatjuk az éjszakában
csillagfényben szerelmünk beteljesül!

 

hifimiki

Megyek VELED

Megyek VELED dombon-hegyen át

ha lehullatják levelüket a színes őszi fák

s dühödt szelek marcangolják büszke ágait

hogy porba temessék a nyarak álmait.

Megyek  VELED megyek akkor

mikor égi mennydörgés vad ereje tombol

s útmutató csillagfémyel nem világlanak

azon a kavicsrögös úton hol lépted halad.

Megyek VELED megyek KEDVES

ha tudnám hogy vesztes minden olyan percem

ami feléd űz feléd hajt feléd vezérel

s aminek igazában magam is hiszek.

Megyek parancs nélkül önként kéretlen

hogy szebbé jobbá tegyem röpke életed

hogy könnyebben viseld a magány hidegét

mikor éjfelhőkbe burkol a teliholdas ég.

Azt hiszed maradnék messze TŐLED távol

hol a vágy s a szerelem izzó parázson lángol

ahol az érzés is halkan nevető hangszer

melynek húrján két szívdobbanás éled fel.

hifimiki

Ugye vársz reám

Ugye vársz reám

csillagok közt kereslek

RÁD is találok

TE vagy a kezdet

TE leszel a végzetem

csakis az enyém

Angyali hangod

szívembe hatol s itt él

nem enged sosem

bronz hajkoronád

arcod éke szemeddel

sosem felejtem

hifimiki

Ott a láthatár szélén...

Ott a láthatár szélén

tudom rám vársz

szívem dobbanása

elvisz HOZZÁD

megérintelek lágyan

telis-tele szerelemmel

csak nézünk

egymás szemébe

mosolyod felragyog

szemedben

tudom már egymásra

találtunk

láng lobban gyönyörű

arcodon

átölelsz szárnyalok VELED

s már eltűnt a láthatár

a ma és a holnap

bennünk él tovább

ez a pillanat megpecsételte

sorsunk

s elindulunk a végtelen felé

átölelve egymást

kéz a kézben

szív a szíven

csodálatos mámorban

égünk

szorosan fogjuk egymás kezét

együtt zuhanunk ebbe

a gyönyörű szerelembe

örökre!

hifimiki

Ott állsz egyedül...

Ott állsz egyedül

távol a buja erdőktől

virágos rétektől

 madár se repül

állsz a rideg valóság szélén

gondolataidba merülve

hol rontottad el

mit vár a szíved

mi az vagy ki az

ki kell hogy vigasztaljon

vagy megoldod egyedül

ki vár rád ha haza mész

vár reád a boldogság

vagy a csalódás

mindegy

most szabad vagy

nem bánt senki

elmerülni a tájba

Istennek hála

frissítő szellőben 

lobog hajad

bárányfelhők

jönnek-mennek...

 

hifimiki

Eljön majd a nap

Eljön majd a nap

mikor belépsz az ajtón

s ott állsz előttem

Ragyog a vágyam

át a szavakon DRÁGA

csak velem maradsz!

hifimiki

Így szerethetlek

Így szerethetlek

nyílt szívvel érzésekkel

míg ÉRTED élek!

hifimiki

Lennék boldog nyár

Lennék boldog nyár

mert ez a nyár lehetne az a nyár

mi örök nyár marad

feloldanám magányod

letörölném könnyeid

lennék örök társ

ki nem hagy el soha

életem sorsom TE vagy

hajolj szívemre örökre

mosollyá változtatnám

szomorúságod

BENNED lángolnék ÉRTED

mint ki nem alvó tűz

mely minden bajt messze űz

nyugodj meg KEDVES

én mindig VELED leszek

csak add a szíved nekem

vigyázok rá hűen igazán

tisztán szerelmesen!

hifimiki