Letörtek már a nyári ágak,
ősz oson a fák alatt,
még a gondolat is velük hervadt
akárcsak a szép szavak.
Minden levél holt nyomában
búcsúzkodó könny remeg,
mikor éles rögök keménysége,
feszít rajtuk réseket.
Ilyen az ősz, ilyen gyilkos,
letépi a lombokat,
s avarágyba temeti be,
a szél tördelte gallyakat,
mert az őszben nincs kímélet,
nincs emberséges irgalom,
ami útja nyomát keresztezi,
ott minden-minden
sírhalom.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése