Jártam szemlesütve,
lépdeltem a fák védő
lombszárnyai alatt, de
mindig fázós gúnyrajzokat
satírozott rám az árnyék.
A rejtve maradt Élet
visszahajló ágai
homlokomon ezer
karcolást véstek. Mára
minden fényfolt
langy-meleg bekecsét
magamra veszem, és
elviszem magammal
rég-idők karcmélyébe,
hogy kibéleljem vele lélekfészkemet.
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése