Egymásért élni

Az idegen érzés ott toporog bennünk,
mint a buszon ülő emberekben.
Elfordítva fejünk, bámulunk az üvegen át,
s mást nem is látunk, csak saját gondolatunk.
Görcsös köteleket feszítünk magunk elé,
jelezvén, hogy nem érdekel a másik.
A sok tagadás, a sok nem, a sok én,
ez történelmünk legkegyetlenebb írnoka.
Könnyű és egyértelmű, szép életünk,
nehézséggé rángattuk, visszavonhatatlanul.
Milyen ébredés, s milyen öntudat kell sokaknak,
ahhoz, hogy megértse: nem én vagyok,

hanem vagyunk Mi:
Emberek.

Tosca