Minden fa érez,
él, nevet, könnyezik,
csak figyeld ősszel,
mikor a hűvös vadszelek
levelét pergetik,
csak figyeld,
mily zokogás rázza lombját,
ahogy levélgyermekeit
az ágról leszakítják.
A fák is sírnak, akár az emberek,
mikor tar-kopasz ágain
téljegű dér lebeg,
mert minden fában ott van
az a lelket sértő karcolás,
mely maradandó sebet ejt,
ha közeleg az
elmúlás.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése