Rendszeres olvasók

2012. szeptember 10., hétfő

Csillagromok alatt...

Van, hogy ránk szakad az ég
pár pillanat alatt,
van, hogy áldozattá válunk,
a törmelék alatt,
van, hogy nem lelünk helyet,
mely utat mutathatna,
s van, hogy néha belehalunk
az egyedüli harcba,
de kell lenni mégis csak egy
résnyi boldogságnak,
ami jelennyomból hajt ki
kapaszkodó szálat,
hogy emberszívünk abba
belehelyezkedjen,
s ha hullámokba süllyedünk,
partszélére vessen,
mert amíg Isten
célokat tűz elénk,
a földön kell beváltanunk
múltunk ígéretét.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése