Magányos fa vagyok
tűző napsütésben
csillagfényes éjszakában
rám zúduló szélviharban
langyos nyári záporban
szivárvány
tündöklő fényében
hol az a társ ki szeret engem
hol az a szív mely értem dobban
honnan jön a forgószél
mely magával ragad
ha elvesznék
van-e még remény
hogy egy társ rám talál
Van mióta Téged ismerlek
magányom eltűnik
hirtelen
lelkem összeforr Veled
Nélküled nem élhetek!
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése