Mikulás

Hó-roppanás alatt, elnyűtt csizma szakad,
hej Mikulás- Mikulás, de messzi az utad,
hányszor járod körbe ezt a nagyvilágot,
míg eljut minden házhoz boldog kacagásod.

Vajon mennyi hópihe tapad meg a ráncon,
ha nevető szemgödrödre nehezül az álom,
s mennyi könny hull arra a hófehér szakállra,
melynek fagyott szálait zúzmaracsepp vájja.

Mily csodás lélek vagy te kedves Mikulás,
hogy hírül viszed azt, a mese él tovább
akkor is, ha mítoszodra vasbilincset zárnak,
hisz emberszívben él a télapóvarázslat.

Kun Magdolna