Megtörtem már anya, nem vagyok a régi,
bátorságom sincs, mely kitartásom védi,
s amely biztatna arra, hogy jön még olyan nap,
mikor élni akarásom rózsákat fakaszt.
Nem vagyok már hősöd, csak egy áruló,
ki mindent letagad, ha nagyon fáj a szó,
s ha nagyon hangos benn az a zörgő szívverés,
mely halálra ítéli kérész-életét.
Nem vagyok már anya, kicsi királylány,
ki csillagokkal álmodik a holdfény sugarán,
és utazni sem utazhatom a mesék hintaján,
mert kivénhedt régen táltos-paripám,
mely elrepített veled az álmok országába,
oda, ahol mosolyból állt lányod palotája,
ahol beszélő virágok nyíltak minden léptemen,
s ahol te voltál anyám az élet-ékszerem.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése