Ha majd terített asztalodon díszes gyertyák égnek,
és fényükben meglátod az ünnep-melegséget,
gondolj mindazokra, kiknek könnyeik
félresiklott életük múltját öntözik.
Gondolj azokra is, kiknek karácsonyi éke
pár megcsonkolt mécses, melyeknek ki-kialvó fénye
oly fáradt lánggal ég, mint az a hamvadó parázs,
melyre a pergő idő füstködöt szitált.
S ha majd mindez miatt lelkeden borzongás fut át,
köszönd meg egy halk imával Isten jóságát.
Köszönd, hogy nem éhezel, nem fázol a télben,
és nem vagy koldus, kinek könny ül a szemében,
mert míg te a faalatti ajándékod szalagjait téped,
ő papírpárnán álmodja a meleg-menedéket,
hisz neki a párnája is csak néhány papír, s rongy,
amelyben éveinek, napjainak fájdalmai volt.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése