Úgy figyelek sejtelmes szavára!
Titkokat súg, csakis énnekem
Úgy figyelek sejtelmes szavára!
Titkokat súg, csakis énnekem,
de illékony, mint a könnyű pára,
Ihlet-asszony, az én végzetem.
Lángvirág ő, hajnalomba oltva,
ébredéstől szítja tüzemet,
perceinket Isten rakja sorba,
rózsafüzér ez az üzenet.
Boldog ember, aki benne bízik,
igaz hittel ha tollat fogok,
versem sora ettől majd felizzik,
lángra gyúl, és szent fénnyel lobog.
Érzem, lassan közeleg az este
a nagy, sötét bársonytakaró;
rája arany csillagokat fest-e
e Szellem, a mindent akaró?
Hálaszóval írom ezt a verset,
megköszönöm, édes Istenem,
a sok áldott vele töltött percet;
köszönöm, hogy megadtad nekem!
Szilágyi Ferenc Hubart
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése