„Világosságot!
Adjatok nekem világosságot!” Ez volt az én lelkem szótlan kiáltása, s ím a
szeretet fénye éppen abban az órában sütött rám. Közeledő lépteket vettem
észre. Kinyújtottam a kezemet, mintha anyám közeledett volna felém. Valaki
megölelt, karjai közé szorított. Ez ő volt. Ő, aki hozzám jött, hogy jelentést
tegyen nekem minden dologról, sőt annál is többet, hogy szeressen engem!
dr.
Boros György ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése