Visszajössz-e még, te
csillagfényes nyár,
vagy örök tél lesz az,
mi holtnyomodban jár,
öröktél, mit nem színesít
virágzó tavasz,
mely arcomra simítná a
napsugarakat.
Mondd, öltözöl-e még élénk-zöld
ruhába,
vagy levél nélkül hal
el varázs fáid ága,
s úgy vesznek el ők
is, ebbe a zúzmarás világba,
mint én, kinek nem
jutott életerő nyárra.
Fájna, ha többé, már
nem látnának téged,
s nem hoznál szívembe
vidám melegséget,
olyan forró
melegséget, mely újra felolvaszt,
ha köd-könnyes lelkem
téli dérbe fagy.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése