Ó, mennyi mindent koldultam már össze,
vakmerő lázat, üdvös áldomást,
és úgy vágytam, hogy lelkemet fürössze
sok kívülről jött fényes látomás,
kutattam mélyét a sok messzeségnek,
csillagokig nyújtózott a vágyam,
s míg ott csodáltam kék fátylát a légnek,
itt lenn egy álmot ringattam lágyan.
Úgy ringattam, mint ladikot a tenger.
Féltőn óvtam, hisz remegve nemrég
térdére zuhant bennem dideregve,
s búcsú-bánattal törölte szemét.
Nem hagyhattam veszni, hisz csak ennyim volt.
Többi javam olcsó mind egy szálig.
Vesszen is oda. Mi enyém nem inog.
Az én álmom valósággá válik.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése