Még erő felett
kapaszkodom
minden szalmaszálba,
ami marasztal,
visszaránt,
ebbe a valótlan
világba,
de ha egyszer nem tart
már meg
egy szalmaszál sem,
itt kell, hogy
hagyjalak
földi kedvesem
Nem tudom az utam,
hová is vezet,
merre futnak velem a
csillagszekerek,
de azt tudom, addig
várok rád,
míg meg nem látom árnyéktested
fényes vonalát
De te szállsz-e velem
felhőszárnyú, égi
lovasom,
ha angyalsereg lágy
hangja szól,
- itt az alkalom,
hogy társul szegődj,
társam legyél,
messzi-messzi
távolságú
csillag-utamon?
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése