Vigyázd életem, édes
Istenem,
tartsd a szívem,
lelkem, nyári melegen,
mert az őszbe én
mindig belereszketek,
akár az aranyló,
hulló levelek.
Fáradt tudatommal fel
nem foghatom,
elröppenő nyaraim
miért siratom,
s miért tépi
hangulatom az elmúlás szele,
mikor dérben könnyezik
a piros berkenye.
Tudom, alkony idején
fázósabb az élet,
jobban átérezzük hidegét a télnek,
többször megsiratunk
minden órát, percet,
ami számunkra még újabb
nyarat sejtet,
mert ki tudja lesz-e
még elég erő arra,
hogy az ember szíve a
telet is kibírja,
s úgy lépkedje át annak
havas nyomdokát,
hogy érezze közben a
tavasz illatát.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése