Ó mennyi mindent vágytam
sok fényt dallamot szeretetet
de elveszett a felhők felett
néha kisütött a Nap tündökölt az ég
óvtam féltettem ne menj maradj még
s búcsú-bánattal törölte szemét
Nem lehet a lehetetlen oly merész
hogy rajtam bennem üsse mély sebét
Hitem lelkembe vésve őrzöm
nem engedem ha belehalok is
valóságba fürösztöm ez az egyetlen
mit nem adok senkiért semmiért!
hifimiki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése