Úgy vágyom az élet ízes szagát,
de úgy burjánzik köröttem a zaj,
bánt a hangok éle... a sorskacaj
túlrikácsolja szívem halk dalát.
S az Idő, az állhatatos, konok,
nyakamba liheg, a sarkamra lép,
folyton űz, kifoszt, száz szálakra tép,
s minden szálban száz lemondás dobog.
Jó volna megállni. Vagy elszökni.
Vagy találni egy szelídebb utat.
De minden sorsujj egyfelé mutat,
s dúlt lelkemet a zaj felé löki.
VÖRÖS LILIOM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése