Ha a sors úgy hozná, hogy elveszítelek,
én megfognám kihűlő, hideg kezedet,
s rálehelném utolsó sóhajtásomat,
hogy elfutó sóhajoddal eggyé váljanak.
Mert, ha én téged elveszítelek,
elhalkul bennem minden lélegzet,
csak egy sóhaj marad, mi arra lesz elég,
hogy hideg kezeinket ne válassza szét,
sem a rá pergő sárga-homok,
sem a sűrű ködbe homályosult
végtelen nagy kék.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése