Rendszeres olvasók

2014. június 10., kedd

Egész szívvel


Egész szívem adtam, könnyel, fájdalommal,
mert hittem, jelenléted újult erőt ad,
s az a sors-izzott tűzbélyeg, mely többször ráégett,
ölelő karjaidtól hűs érintést kap.

Egész szívem adtam, hogy éreztessem veled,
a felével szeretni sosem úgy lehet,
mint azzal a végtelen érzésű kiteljesült szívvel,
melynek nagy egésze egy életet temet.

Egész szívem adtam, keserv éveimmel,
s vasbilincsként hordott erős hűséglánccal,
hogy azt el ne téphessék majd más idegen kezek,
lelket nem kímélő magabiztossággal.

Mindent odaadtam, mit valós kincsnek véltem,
amiről sejtettem, hogy tiszta fényt ragyog,
mert tudtam, jönnek helyettem nagyobb fényességű,
félszívvel is hódító álnok csillagok...

Mégis hiszem,
szeretni, csak egész szívvel érdemes,
akkor is, ha belehal az, aki így szeret.

Kun Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése