Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,
csak a lelkem értsd meg némely napokon,
mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,
mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.
Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,
s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,
csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,
ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.
Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,
s azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,
csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,
te legyél a legigazabb szívbátorító.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése