Még körém oson a vágy, s az illatod.
Szemem tüze szemed tüzével éget.
Bongó hangod is szívem húrján éled,
ha nekem játszanak dalt a mondatok.
Rólad mesélnek az őszi alkonyok,
a szép tavasz, mely álmaiból ébred,
a boldog nyár, mely alkonyatba réved,
mikor éj-pírt derengnek a holnapok,
mert emléked időtálló kincs marad,
egy holdként fénylő gyöngykagylóba zárva,
hol körülvevő hínárok hallgatag
csendjében, éji szerelmedre várva,
ezüstszárnyú pillangóként illanok,
a csillaggal szőtt esti félhomályba.
Kun Magdolna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése